Az adunkavelemenyere.hu egy a már említett kérdőíves "távmunka" lehetőségek közül. Ahogy más hasonló lehetőségeknél már korábban említettem, ugyanúgy ennél a cégnél sem megélhetést biztosító munkáról van szó, inkább csak zsebpénzt kereshetünk itt is, a kérdőívek kitöltésével.
Náluk az alkalmi távmunkával összesen 2500 Ft-ot kell összegyűjtenünk, (ez a kifizetési határ,) mely összeget utalványokra lehet beváltani. Jelenleg két cégnél beváltható utalványt lehet igényelni, az egyik az e-bolt.hu, a másik pedig az allati-fincsi.hu.
Náluk többet kellett várnom a legelső kifizetésre, ezért velük szemben bevallom, voltak kétségeim is, hogy nem-e csupán átverésről lehet szó, hiszen furcsa volt ez az új - eddigiektől teljesen eltérő - utalvány beváltási lehetőség. De mindenki, aki nekik szeretne "dolgozni", nyugodjon meg, nincs szó átverésről, sőt! Úgy gondolom, nagyon gyors és korrekt a "kifizetés" és a választott webáruházban minden akadály nélkül fel lehetett használni a kapott "utalványt".
Természetesen vannak olyan cégek, (az adunkavelemenyere.hu is ilyen), akiknél nem muszáj már a kifizetési határ elérése után azonnal kikérni az utalványt, lehet halmozni is azokat, de én minden hasonló otthoni munka esetében a legkisebb kifizethető pénzösszegig megyek csak el, azt elérve nem dolgozom tovább, ha nincs kifizetés. Fontos! A már kikért utalványok csak 6 hónapig válthatók be!
Én most váltottam be az első utalványomat, ami esetemben mindössze egy e-mailben kapott, 32 karakterből álló "igénylő kód" volt, beváltáskor a webáruház megrendelőlapjára ezt a kódot kellett beírnom megjegyzésként. Még egy kérdés sem hangzott el a kedvezményemet illetően, egyszerűen levonták a 2500 Ft-ot a vásárlásom végösszegéből. Magam is meglepődtem, milyen flottul ment az egész, utólag is elnézést kérek, hogy kételkedtem...
Ami a webáruházat illeti, szerettem volna értékelni mind a vásárolt terméket, mind pedig a webáruházat úgy általában, de erre sajnos nem volt lehetőségem a webáruházban, amit nagyon sajnálok, mert én nem vagyok lusta és szívesen értékelem ami tetszik (persze ami nem, azt is! :D)
Szóval nekem az adunkavelemenyere.hu is felkerült a listámra, mindenkinek ajánlom!
A távmunkásnak nincs ideje semmire
Olykor napokig nem tudod tisztességesen végezni a munkád, mert minden nap van valami teendőd odaát, a virtuális világon kívül. A különböző ügyintézések (az órákig tartó várakozásokkal), a rokonlátogatások és a váratlan teendők rengeteg időt vesznek el egy teljesítménybérben dolgozók életéből...
Sajnos ezt a problémát kevesen értik meg, mert az ember szemében te, aki egész nap otthon vagy, mindenre ráérsz. Sajnos az emberek nem tudják és nem értik meg, hogy neked "az idő pénz", vagyis szó szerint minden óra számít. A távmunkásnak gyakorlatilag nincs munkaideje és nincs hétvégéje, hiszen maga ossza be az idejét, de mivel sajnos többnyire kevés a fizetés, ezért nem nagyon kell gondolkodni, hogy hogyan osszuk be az időnket, mert csináljuk, amíg csak lehet!
Emiatt haverok morzsolódnak le az életedből, vagy éppen te az övékből, és a család is gyakran néz rád szúrós szemmel, amikor azt mondod, nem érsz rá. Tény, hogy mindenki arra ér rá, amire akar és amire időt áldoz. De a távmunkás esete más! Neki fel kell tudni mérnie, hogy megteheti-e azt a néhány óra kihagyást azért, hogy megfeleljen a szűk társadalmi elvárásoknak.
Sajnos nekünk kivétel nélkül észnél kell lennünk, mert ezen a hétvégén hiába megyünk el a rokonlátogatásra, ha ez nekünk olyan nagy kiesés, hogy legközelebb sokkal fontosabb ügyben már nem fogjuk tudni kivitelezni a látogatást!
Ezek természetesen csak a teljesítménybér, az elérni kívánt célok esetében van így, de nekem pl. volt olyan távmunkahelyem, ahol olyan jó fizetést kaptam, hogy nem kellett filléreskednem. Sajnos az a baj, hogy a "kieséstől" való félelem akkor is jelen volt, csak akkor nem órákra vonatkozóan, hanem az egész munkát illetően. Ott ugyanis a munkahely elvesztése volt a
Ott is távmunkában dolgoztam, de voltak irodában dolgozók is, akik felismerve azt, hogy milyen jó munkahelyre találtak, egészen rendkívüli módon fúrták egymást, aminek következtében mindenki féltette a munkahelyét. ..és mit csinál a primitív ember, ha félti a munkahelyét?!
Mindent elvállal. Túlórát, helyettesítést, más munkáját is megcsinálja, stb. Az én esetemben az történt, hogy a munka egyre csak tornyosult, míg már több ember munkáját végeztem. Ennek következtében nem voltam naprakész. De hiába az elmaradások, mások helyett is megcsináltam egy-egy munkát (amit én magam adtam ki nekik).
Erre azért volt szükség, mert minden egyes ember minden egyes munkája része volt egy egésznek. Ha valami nem készült el időben, borult az egész "projekt". Ilyenkor én másnap hiába adok ki újabb és újabb munkákat a "lassú kollégának", ha az sem készül el, akkor kétszer annyi félkész munkánk van. Így viszont a nagyon sok teendőből kevés készült el, de az legalább teljes egészében kész lett.
Nos ez az, amit nem szabad bevállalni. Ma már tudom, hogy csírájában kell elfojtani a problémát, vagyis szólni kellett volna a főnökömnek, hogy egyedül nem tudom megcsinálni a nekem küldött munkamennyiséget, mert kevés vagyok hozzá. Akkoriban hajnalokig ültem a gép előtt, mindent megtettem, mert én tényleg lelkiismeretes vagyok, tényleg szeretek dolgozni, sajnos mégsem dolgozom már annál a cégnél...
Sajnos ezt a problémát kevesen értik meg, mert az ember szemében te, aki egész nap otthon vagy, mindenre ráérsz. Sajnos az emberek nem tudják és nem értik meg, hogy neked "az idő pénz", vagyis szó szerint minden óra számít. A távmunkásnak gyakorlatilag nincs munkaideje és nincs hétvégéje, hiszen maga ossza be az idejét, de mivel sajnos többnyire kevés a fizetés, ezért nem nagyon kell gondolkodni, hogy hogyan osszuk be az időnket, mert csináljuk, amíg csak lehet!
Emiatt haverok morzsolódnak le az életedből, vagy éppen te az övékből, és a család is gyakran néz rád szúrós szemmel, amikor azt mondod, nem érsz rá. Tény, hogy mindenki arra ér rá, amire akar és amire időt áldoz. De a távmunkás esete más! Neki fel kell tudni mérnie, hogy megteheti-e azt a néhány óra kihagyást azért, hogy megfeleljen a szűk társadalmi elvárásoknak.
Sajnos nekünk kivétel nélkül észnél kell lennünk, mert ezen a hétvégén hiába megyünk el a rokonlátogatásra, ha ez nekünk olyan nagy kiesés, hogy legközelebb sokkal fontosabb ügyben már nem fogjuk tudni kivitelezni a látogatást!
Ezek természetesen csak a teljesítménybér, az elérni kívánt célok esetében van így, de nekem pl. volt olyan távmunkahelyem, ahol olyan jó fizetést kaptam, hogy nem kellett filléreskednem. Sajnos az a baj, hogy a "kieséstől" való félelem akkor is jelen volt, csak akkor nem órákra vonatkozóan, hanem az egész munkát illetően. Ott ugyanis a munkahely elvesztése volt a
Ott is távmunkában dolgoztam, de voltak irodában dolgozók is, akik felismerve azt, hogy milyen jó munkahelyre találtak, egészen rendkívüli módon fúrták egymást, aminek következtében mindenki féltette a munkahelyét. ..és mit csinál a primitív ember, ha félti a munkahelyét?!
Mindent elvállal. Túlórát, helyettesítést, más munkáját is megcsinálja, stb. Az én esetemben az történt, hogy a munka egyre csak tornyosult, míg már több ember munkáját végeztem. Ennek következtében nem voltam naprakész. De hiába az elmaradások, mások helyett is megcsináltam egy-egy munkát (amit én magam adtam ki nekik).
Erre azért volt szükség, mert minden egyes ember minden egyes munkája része volt egy egésznek. Ha valami nem készült el időben, borult az egész "projekt". Ilyenkor én másnap hiába adok ki újabb és újabb munkákat a "lassú kollégának", ha az sem készül el, akkor kétszer annyi félkész munkánk van. Így viszont a nagyon sok teendőből kevés készült el, de az legalább teljes egészében kész lett.
Nos ez az, amit nem szabad bevállalni. Ma már tudom, hogy csírájában kell elfojtani a problémát, vagyis szólni kellett volna a főnökömnek, hogy egyedül nem tudom megcsinálni a nekem küldött munkamennyiséget, mert kevés vagyok hozzá. Akkoriban hajnalokig ültem a gép előtt, mindent megtettem, mert én tényleg lelkiismeretes vagyok, tényleg szeretek dolgozni, sajnos mégsem dolgozom már annál a cégnél...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)